Új formában, új helyen...

A blog egy egyetemi projektként indult útjára, amit most más formában és új helyen szeretnék folytatni. Ha kíváncsi vagy az új dolgokra, akkor látogasd meg az alábbi linken található honlapomat:

http:/rendorirodalom.hu/blog/http://rendorirodalom.hu/blog/

Rendőri lapok a Hungaricana adatbázisban!

Teljesen véletlenül bukkantam rá a Hungaricana adatbázisban a Szatmárban 1904-1911 között kiadott Rendőri lapok: a Rendőrfőkapitányi Hivatal tisztikarának és rendőr-legénységének szaklapja digitalizált példányaira. Ez nagyon jó hír, mert jelenleg még igen szegényes az interneten teljes szövegben elérhető régi rendőrségi irodalom.

A lapot Tankóczi Gyula szerkesztette és a Rendőrfőkapitányi Hivatal adta közre. Az OSZK katalógusa szerint 1904. dec. 15.-1905. júl. 15. és 1906. máj. 1.-1906. aug. 1. között szünetelt a kiadása. Érdekesség, hogy az 1904. szept. 15-én megjelenő első szám még kézzel íródott.

Detektív játék

Érdekes detektív "társasjáték" olvasható az egyik 1934-es A Magyar detektív számban, Székely Vladimír ny. főkapitány-helyettes tollából. Székely az amerikai Baffle book c. könyvből idéz négy rövid történetet (tényállást), melyeket elolvasva (állítólag) ki lehet találni, hogy ki volt a gyilkos vagy éppen hol dobták a vízbe a hullát. Az eredeti könyv egyébként kb. 30 esetet ír le és természetesen a talányok megoldását is tartalmazza. Az egyik eset a következő:

Egy gazdag gyárost meggyilkoltak az éjszaka. A tettes abba a szobába, melyben a gyáros aludt, egy nyomban ölő gázt bocsátott be. Nyilván a kulcslyukon. Két ember jöhet gyanúba, a titkár, aki éjféltájt ment el hazulról és a gyáros házában lakó unokaöccs, aki reggel háromtájt jött haza. Semmi nyom különben. Még egy megjegyzés. Az ablakpárkányon hat döglött légy feküdt, szintén áldozataiként a gyilkos gáznak. Ki a tettes?

A megoldás a folytatás után...

A csendőrségi könyvtárakról

A rendőrség és a csendőrség 19. századi, 20. század eleji „könyvtári” helyzetével kapcsolatban eddig viszonylag kevés információt olvastam még. Néhány hete futottam bele a bejegyzés alapjául szolgáló 1927-ös cikkbe.

Csendőrőrsök - könyvállványok

A csendőrőrsök könyvtárai Panajott Sándor akkori csendőrparancsnok kezdeményezésére jöttek létre 1907-ben. A parancsnok a csendőrlegénység önképzéséhez szeretett volna hozzájárulni, így minden őrs számára külön könyvtárat létesítettek. Könyvtár alatt ne egy mai értelemben vett intézményt képzeljünk el olvasóteremmel, könyvtárossal és könyvekkel teli polcokkal, mert maga a könyvtár lényegében egy könyvállványt jelentett. A könyvállványokat a legénységi szobákban helyezték el, és ismeretterjesztő, valamint szórakoztató könyveket tartalmaztak. Külön részt alkotott a csendőrség életével és a kiválóbb nyomozásokkal foglalkozó anyag. Az állomány – és ezen belül is az utóbb említett része – folyamatosan gyarapodott, részben annak is köszönhetően, hogy a tisztek és a csendőrök sok ajándék kötöttel bővítették azt.

Szemelvény a tolvajnyelvből

pixabay.com

 

A tolvajnyelv (vagy argó) a bűnözők által használt "szakmai" szleng. A 20. század elején több magyar tolvajnyelvi szótárat is kiadtak, de a korabeli rendőri lapokban is megjelentek rövidebb írások ezzel kapcsolatban (lásd a wikipédia tolvajnyelves szócikkét, de Kis Tamás: A magyar szlengkutatás bibliográfiája is igen értékes és részletes forrás).

Egy könyvritkaság: Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére

Egy kincskereső örömmámorával ér fel számomra, ha olyan könyvre bukkanok, amit eddig még nem ismertem! Most is egy ilyen könyvecske került a kezembe. Szerintem kevesen ismerhetik, ezért megér egy külön posztot.

Sárosi Árpád

Dr. Stephány Nándor, aki a kötet írásakor éppen Eperjes szab. kir. város rendőrkapitánya volt, és az akkor éppen Kassa szab. kir. város rendőrfogalmazójaként dolgozó Sárosi Árpád Oktató könyv a vidéki rendőrlegénység részére című munkáját mutatnám be röviden. A kötetet 1903-ban adta ki Eperjesen a Pannónia Könyvnyomtatóintézet. Egy alig 66 oldalas, kisalakú könyvről van szó, melyet címének megfelelően egyfajta tankönyvként képzeltek el a szerzők. Ennek megfelelően a könyv mindazon tudnivalókat tartalmazza, melyek a rendőri pályán nélkülözhetetlenül szükségesek. Az előszóban leírják, hogy tudomásuk szerint a vidéki rendőrségeknek akkor még nem létezett nyomtatott oktató kézi könyve, így „ezen a rég érzett hiányon” akartak segíteni, mint azt érdekesen megfogalmazták, „igénytelen” munkájuk megjelentetésével. Hangot adtak azon reményüknek is, hogy „vajha ne végeztük volna felesleges munkát s az illetékes körök jóindulattal fogadnák fáradozásainkat”. Hogy ez így volt-e, azt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni…

Dal a rendőrről

Vers még nem volt a blogon, pedig az is van, köszönhetően annak, hogy a rendőrségi szakírók között többen rendelkeztek szépirodalmi vénával is. Ma éppen erre bukkantam Szathmáry Istvántól az 1923-as Rendőrségi almanachban. Igaz, ő nem rendőr volt (hanem költő, ha jól gondolom), de ettől függetlenül azért érdemes elolvasni a versét...

pixabay.com