Egy reprint sorozat margójára...

Ha valaki érdeklődik a 19. század második fele és a II. világháború között megjelent rendőrségi témákkal foglalkozó könyvek iránt - főleg, ha még mellette kutatói ambíciói is vannak - az nincsen könnyű helyzetben! A korabeli könyvek viszonylag ritkák, maximum néhány könyvtárban lelhetőek fel, vagy ha elég szemfülesek vagyunk és van rá pénzünk, akkor néha horrorisztikus áron megvásárolhatóak bizonyos antikváriumok kínálatából. A helyzeten a digitalizáció segíthetne, de ennek feladatát eddig még senki sem érezte magáénak, így jelenleg elektronikusan csak néhány cím érhető el a neten. Pedig a szerzői jogi akadályok többnyire már elhárultak a munka megkezdése elől.. (Azt már mondanom se kell, hogy a folyóiratok tekintetében sem jobb a helyzet, sőt…)

Karvasy Ágoston és a policzia tudománya

A blog első bejegyzéséhez érkezett egy olvasó hozzászólásaként az alábbi idézet Karvasy Ágostontól, 1844-ből: „A policzia az a tudomány, melly azon elveket adja elő, mellyek szerint a belső bátorság, és a közrend a statusban minden lehetséges sértések, és balesetek ellen ótalmaztatik, a mennyire ez a jogszolgáltatási intézetek által el nem érhető és mellyek szerint polgároknak mindennemű műveltsége is előmozdíttatik, egyébiránt az a személyzet is, melly ezen tudomány czéljának eléréséhez rendelve vagyon, policziának, vagy rendőrségnek hívatik.”

Wikipédia

Karvasy Ágoston munkásságának fontos szerepe volt a hazai rendészettudomány kialakulásának folyamatában. Sallai János szerint Magyarországon a rendészettudomány önálló diszciplínaként történő elismerésének első emblematikus állomása Karvasy A közrendészeti tudomány (1862) című munkájához köthető. Ki is volt ő? A Wikipédia szerint elsősorban jogtudós, de sokrétű tudományos érdeklődése miatt a reformkori magyar állam- és közgazdaság-tudomány haladó szemléletű, úttörő alakja is lett. 1809. május 1-jén született Győrben, Karpf Ágoston néven. 1842-ben változtatta meg a családnevét Karvasyra. Jogi tanulmányait a Győri Jogakadémián 1828-ban fejezte be, majd Pesten lett joggyakornok. 1830-ban tette le az ügyvédi vizsgát. 1832-ben a Pesti Egyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet. Tudományos munkásságának elismeréseként 1846-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. 1868-as nyugdíjazásáig több egyetemen is oktatott.  Visszavonulását követően Bécsbe költözött, itt halt meg 1896. január 21-én.

A jó rendőr tízparancsolata

pixabay.com

Érdekes írásra bukkantam Rédey egyik művében, A rendőri szolgálat vezérfonala c. 1916-ban kiadott kötetben. Az Előbeszédben, ahogy Rédey nevezi, azt írja, hogy az őrszemélyzet okulására és oktatására írta a könyvet, amely "azonban - nem rendszeres tankönyv", véleménye szerint más is érhet belőle. Maga a könyv a rendőri szolgálatnak csak az általános tanításait tartalmazza, és csak ott bocsátkozik részletekbe, ahol a könnyebb és biztosabb megértés azt kívánatossá teszi.

A könyv címét Rédey saját megfogalmazása szerint a rendőri irodalom hagyományaiból vette - egészen pontosan Kedvessy György a Közrendészet vezérfonala című könyvéből (Pest, 1872), amit úgy jellemez, mint a szerző "ma már persze csak irodalomtörténeti becscsel bíró, első magyar rendőrségi oktató szakkönyve".

Zsoldos Ignác és a hazai közbátorság

Wikipédia

Az 1830-as évektől kezdődően számos reformgondolat látott napvilágot a közbiztonsági rendszer, a rendőrség fejlesztésével kapcsolatban. Az egyik első ilyen reformgondolat Zsoldos Ignác nevéhez köthető. Récsei Emil mellett ő volt a magyar közigazgatási jogi irányzat elindítója is (lásd részletesebben Koi Gyula PhD értekezését), a helyi közigazgatás kérdéseinek egyik első tanulmányozója volt.

Rédey Miklós

Wikipédia

Rédey Miklóst Tisza Miksa Magyarország rendőrségének rövid története (1925) című munkájában a magyar rendőri szakirodalom legrégibb aktív művelőjének, a rendőri szakírók nesztorának nevezi. Ki is volt ő?

Rédey Miklós Rohrbacher Miklós néven látta meg a napvilágot Tatán, 1868. december 7-én. A nevét  1892-ben változtatta Rédei-re, majd a m. kir. Belügyminiszter engedélye alapján 1927-től már Rédey alakban használta. Elemi iskoláit szülővárosában, Tatán, a piac téri római katolikus fiú iskolában végezte, majd 1878-1882 között a piarista atyák négy osztályos kisgimnáziumában tanult. A gimnázium 5-8. osztályát 1887-ben a győri bencések gimnáziumában végezte el. 1891-ben szerzett jogi diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.

Májlevestől a betyártarjáig

A Közbiztonság Mutatványlapjának megjelenésekor, 1869 júliusában, a szerkesztő Forster József még nem gondolhatta, hogy egyszer majd számára is aktualitása lesz a Vegyesek rovatban megjelent Májleves című rövid írásnak. Miután a lap több alkalommal is igen keményre sikeredett kritikát fogalmazott meg a pesti rendőrség és akkori vezetője, Thaisz Elek főkapitány ellen, 1870-ben az elkövetett sajtóvétség miatt a váci államfogházban kényszerült eltölteni három hónapot.

A közzétett rövid cikk a fegyencek számára készülő májleves receptjét ismerteti:

A fegyházak élelmezőit figyelmeztetjük, hogy oly napokon, mikor a fegyenczek részére marhahús nem főzetik, ezen olcsó, és mégis tápláló és ízletes leves készítése s kiszolgáltatása által szerencsétlen embertársaik sorsán könnyítsenek.

Előállítási módja ez: Egy személyre 2 lat nyers marhamáj és 1 lat zsír, 1 lat vereshagymával, egy kevés petrezselyem zöldjével és köménymaggal megpiríttatik, egy meszely vízzel feleresztetik, megsózatik és felforrása után kiosztatik.

(Közbiztonság. - 1. évf. Mutatványlap (1869. júl.), p. 3.)

pixabay.com

A rendőrségi szaksajtó és a gasztronómia kapcsolata napjainkban sem elhanyagolható. Mint arra Tóth Sándor is utal cikkében a magát a Közbiztonság utódjának tekintő Zsaru magazin Terítéken című rovatában több éven keresztül osztottak meg recepteket a lap munkatársai, de itt van még a Bűnmegelőzési recep(t)úra című, 2013-ban kiadott online kiadvány is, melyben számtalan érdekes recept olvasható. Megismerhetjük például a tolvajrétes, a csendőrkáposzta kolbászgombóccal, bakonyi betyárnyárs vagy a betyártarja elkészítési módjait.

Források:
Tóth Sándor: Közbiztonságtól a Szajkóig
Tóth Sándor: Közbiztonsági májleves - recept

A kezdetek - a Közbiztonság

Talán, érdemes a kezdettekkel kezdeni… Szóval, az első, teljes terjedelmében magyar nyelvű rendőrségi lap 1869. július-augusztusában látta meg a napvilágot Közbiztonság: rendészeti elméleti és tapasztalati ismereteket terjesztő heti szak-közlöny címmel. A mérföldkőnek számító lapindítás Forster József (1831-1875) nevéhez fűződik.

Forrás: Krikó Edina PhD-ja