Zsoldos Ignác és a hazai közbátorság

Wikipédia

Az 1830-as évektől kezdődően számos reformgondolat látott napvilágot a közbiztonsági rendszer, a rendőrség fejlesztésével kapcsolatban. Az egyik első ilyen reformgondolat Zsoldos Ignác nevéhez köthető. Récsei Emil mellett ő volt a magyar közigazgatási jogi irányzat elindítója is (lásd részletesebben Koi Gyula PhD értekezését), a helyi közigazgatás kérdéseinek egyik első tanulmányozója volt.

Zsoldos Ignác Pápán született 1803. július 24-én. Bécsben és Pozsonyban tanult jogot, majd 1826-ban tett ügyvédi vizsgát. Ezt követően Veszprém vármegye szolgálatába állt, ahol volt tiszteletbeli aljegyző, szolgabíró, főszolgabíró majd végül 1834-től vármegyei főjegyző is. Az 1825-1827. évi országgyűlésen a távollévő főrendek, 1843-ban Veszprém vármegye követe. 1838-tól a Magyar Tudós Társaság rendes tagja lett. 1843-tól a Pesti Váltótörvényszék bírája, 1848-tól pedig alelnöke. 1849 után Bécsbe költözött, ahol semmitőszéki tanácsos lett. 1867 után a Hétszemélyes Tábla, majd a Kúria tanácselnöke. 1875-ben vonult nyugalomba, ezt követően Veszprém megyei birtokán élt, 1885. szeptember 24-én hunyt el.

A rendőrségi szempontból fontosnak nevezhető munkái:

1. Néhány szó a honi közbátorságról. Pest, 1838
2. A mezei rendőrség főbb szabályai. Pápa, 1842. (2. k. 1843.)
3. A szolgabírói hivatal, II. Közrendtartási rész. Pápa, 1842

Néhány szó a honi közbátorságról
A hazai „közbátorság” (ami nem más, mint a közbiztonság korabeli megnevezése) állapotával kapcsolatban Zsoldos három dologra hívta fel a figyelmet:

1. a gonosztettek lehetőség szerinti megakadályozására;
2. az elkövetett „csínek és vétkek” legnagyobb mértékbeni fölfedezésére;
3. a méltó büntetés „nyombani” alkalmazására.

A megakadályozás elemei az erkölcsiség és a vétkezés természeti akadályai. Ez utóbbiak az alábbiak lennének:

1. A nép jóléte, ami megkívánja a minden jogsértés elleni védelmet; a birtok szabad használatát; a földek művelését; a munkalehetőséget (közmunkák és dologházak által is); a koldulás tiltását; a kereskedést.
2.  A bűnözés legnevezetesebb csábítása, a bűntettnek homályban maradása, ezért gondoskodni kell arról, hogy ne legyenek a gonosztevőknek fészkei és rejtekhelyei és megfelelő rendőrségről, mert e nélkül rend nem lehet! (A közbátorság külső és belső lehet. Ezért szükséges a helybeli belső rendőrség (polizey), vidéken az egyes helyekre nézve a külső rendőrség, vagyis mezei rendőrök (feldpolizey), valamint a megyei közerő létrehozása.)
3. Az orgazdákat szigorúan kell büntetni.
4. A szeszesitalok egészségrontó, életölő kábítása, vakmerő gonoszságra ingerlő csábítása ellen, szükséges létrehozni mértékletességi társaságokat.

Melyek a közerőbe történő felvétel feltételei?

1. A jó megválasztás, vagyis a feddhetetlen erkölcs; a józanság; a hűség; a pontosság; a serénység; a bátorság; az erős, izmos testi felépítés; a katonaságnál, vagy helybeli rendőrködésben szerzett ügyesség.
2. A felvettek ügyesítése, ami megfelelő fegyvert igényel és a megfelelő gyakorlás után, a velük való bánásmódot. Használhassanak álöltözetet, vezér nélkül soha ne bocsátkozzanak harcba, erejüket aránytalanul fel ne osszák.
3. A közbátorsági szolgálatot ellátók serkentése jelenti:

• A becsület érzésének ébresztését, táplálását, ami párosuljon a külső polgári dísszel, a megérdemelt ranggal.
• Az illő, sőt kitűnő fizetés, hogy ne csak szerencsevadászok, kétségbe esettek, alkalmatlanok jelentkezzenek.
• A többet teljesítők pénzbeni jutalommal való elismerése.
• A megfelelő nyugpénz, az árvák, az özvegyek számára jótékony intézetek felállítása.

Források:
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
Fejér megyei életrajzi lexikon
Koi Gyula: Külföldi hatások a magyar közigazgatás-tudományban: doktori (PhD) értekezés (2013)
Ernyes Mihály: A magyar rendőri szakirodalom kezdetei. In: Rendőrség, 2001. Budapest, 2002. - p. 8-11.